Becsavarható RTD hőmérséklet-érzékelő
- Hőmérséklet: -50 - +600 °C
- Csatlakozófejek BUZ/BUZH/BBK
- Hőmérséklet-érzékelő Pt100/Pt500/Pt1000
Az RTD az "Ellenállás hőmérsékletérzékelő" rövidítése, és olyan hőmérsékletmérőre utal, amely az ohmos ellenállás és a hőmérséklet kölcsönhatását használja ki. Emiatt a szondát ellenállás-hőmérőnek is nevezik. Az alkalmazástól függően az RTD-k különböző ellenállású elemekkel állnak rendelkezésre. (Pt100/Pt1000)
A RTD-kben általában platina-chipes hőmérséklet-érzékelőket használnak. A felhasználó szempontjából a platina nagy előnye a hosszú távú stabilitás. Többnyire Pt100-as érzékelőt használnak. A "Pt" jelölés a platinát, a "100" szám pedig a 100 Ω alapellenállást jelenti 0 °C-on. A Pt100 ellenállása kb. 0,38 Ω-mal nő kelvin hőmérséklet-emelkedésenként. A Pt1000 hőmérséklet-érzékelők ipari alkalmazásokban is megtalálhatók. Itt az elektromos kulcsszámok tízszer nagyobbak (1000 Ω alapellenállás és kb. 3,8 Ω/kelvin hőmérsékleti együttható).
A hőmérséklet változása közvetlen hatással van a fémvezető elektromos ellenállására, ami lehetővé teszi a hőmérsékletre vonatkozó következtetések levonását. A platinaérzékelők hőmérsékleti együtthatója (kb. 0,38 %/kelvin) a platina fizikai tulajdonságain alapul; az alapellenállások a specifikációkból adódnak. A karakterisztika vonalat a DIN EN 60751 szabvány határozza meg, így a RTD-k alkalmazása viszonylag egyszerű. A RTD-t egy kiértékelő egységhez csatlakoztatják, és a terepi készülék meghatározza az ohmos ellenállást. A Pt100 és Pt1000 linearizációk a terepi készülékekben rendelkezésre állnak. Például a Pt100 használatakor a "Pt100" linearizáció kiválasztása után a mért ellenállásból határozzuk meg a kapcsolódó érzékelő hőmérsékletét.
Az ellenállás-hőmérők egy hőmérséklet-érzékelőt tartalmaznak, amely alapformájában egy csatlakozó vezetékhez van csatlakoztatva. Az alkalmazástól függően az RTD-k kaphatók csatlakozófejjel vagy csatlakozóval is. Behelyezhető, csavaros, bajonettzáras vagy felületi szondaként is kaphatók.